Bizony, még meg sem nyilt a kortárs művészeti vásár, de én már körbekuksiztam, hogy meglessem az újdonságokat nektek. Előljáróban annyit mondhatok, hogy idén ez korántsem egy szűk társaság magánügye, ellenkezőleg: aki kimarad, az lemarad. Ez pedig nagy szó, mert bizony még a Műcsarnoknál tartott art fairen is sokszor éreztem azt, hogy ugyan jó, hogy elmentem, de a szűk szakmán kivül aligha érdekli a tömegeket, ami ott történik. Na de idén! Először is kellemes meglepetés a külföldi galériák nagy száma, és az idei kedvenc képem is a müncheni Ralf Dellert galérián látható kép, K.R.H. Sonderborg festménye. A másik jó hir viszont az, hogy idén rengeteg az újdonság. Még nekem is, pedig én nagyjából igyekszem követni az eseményeket, el tudom képzelni, hogy aki nincs benne a közegben egyáltalán, annak szép kis sokk lesz a rengeteg stand, rengeteg galéria, és még több alkotó. És még a képek minősége is felfelé tendál. Örömmel fedeztem fel nem kevés olyan képet, amit legutóbb vagy múzeumban láttam, vagy magángyűjteményben.
Ezzel együtt egy ilyen vásár vagy a nagy kétségbeesés terepe, hogy úristen, mi ez a sokminden itt mindenfelé, vagy a nagy találkozásoké. Mivel a blog továbbra is szubjektiv, ezért bevallhatom, hogy rettentően élveztem, hogy mindenfelé ismerősök tűntek fel a standokon. És szerencsére nem csak azok, akiket sűrűn szoktam látni, hanem régebbről eltűnt emberek. Ettől aztán a megnyitó számomra olyan volt, mintha a kedvemért bérelték volna ki a Millenárist: egy óriási beszélgetésmaratonba fordult át az este, ahol a közösen felelevenitett történetek és röhögések közben még képek is lógtak a falon. Épp ezért elemzésbe most nem is bocsátkozom, vasárnap estig még lesz pár köröm.. Senki se tervezzen semmit a hétvégére, uff én szóltam!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése