Paris Photo

Kiküldött tudósitóm mindössze két sorral tért vissza Debrecenből a Modemből, ezért másik kiküldött tudósitómhoz fordultam, aki elvileg Párizsban van. Gyorsan kiderült, hogy rá sem számithatok. Közben mégis akadt valaki, aki legalább a párizsi portfolio review-ról beszámolt volna, de az meg nem annyira érdekes. Úgy értem, végignézve a jelentkezők fotóit, úgy érzem, hogy a legtöbb igazán gondos előkészités nélküli csattogtatás, már amennyire meg tudom állapitani innen - a Lensculture oldalán végignézhető a kinálat. Névai András vett részt ezen egyedüliként itthonról - róla viszont nagyon nehéz bármit mondani, mert a spiritualitás nála uralja a témát, a fotókat, emellett az egyik pillanatban úgy érzem, valami egészen jó történik, aztán a következő fotó egy olyan túristalövés, hogy arra még egy kamasz is fintorogna.
Maradjunk inkább a Paris Photo-n, ami az egyik legnagyobb fotóval foglalkozó szakvásár immár 8 millió éve, és minden évben olyan sor kigyózik, hogy a 2 óra várakozás a bejutásig extra gyorsnak számit. A metrómegállóból kijőve nem is kell tudni az irányt, a sor ott kezdődik. Ez kb. olyan, mintha a Szépművészetibe az Oktogonról állnának.
Teljesen értelmetlen felvetni azt is, hogy vajon jók-e a kirakott művek. Ugyanigy megkérdezhetnénk azt is, jó-e Munkácsy, vagy épp Picasso, vagy Hirst vagy Richter. Mivel a kinálat áttekinthetetlen, a befutott sztárok ugyanazok évek óta, a trendekkel pedig illő tisztában lenni, túl nagy meglepetés elvileg nem érheti az embert. A klasszikus szekcióban az ember egy ideig csodálkozik Brassai jelenlétén, aztán rájön, ő a francia kultúra része, mellette Diane Arbus is látható, megvehető, sajnos csak készpénzért, már ha a jól felszerelt autó áru fotó nem tántorit el a vásárlástól.
Valahogy a kiállitó galériák is ugyanazok, bár a vásár méretéből adódóan nehéz megállapitani, hogy mennyien törtek fel, de az igazán menőknek annyi pénz jut reklámra, amiből nálunk egy évtizedig elműködne a Műcsarnok...
Egyszer mindenkinek látnia kellene ezt.