Verebics Kati a Műút folyóiratban

Régóta olvasom a Műút-at, bár az is előfordul, hogy hűtlen vagyok hozzá. Bár mostanában már sokan csinálják, sokáig az És-en kivül nem sok lap volt, amelyik nem vizuális művészettel foglalkozott, mégis érdemben megmutatott festőket, grafikusokat. Verebics Kati mintha épp ehhez a műfajhoz passzolna a legjobban: képei nem illusztrációk a laphoz, hanem érdemben meghatározzák a lap vizualitását. Persze ebben az is benne van, hogy a nőiséget témaként behozó,  a kiszolgáltatottságot megjelenitő Kati reflektál a szövegekre, vagy talán épp forditva, a szövegek kapnak plusz értelmezési réteget a képektől. A kritikám csak annyi, hogy végre túlléphetnénk az irodalomban a megcsalt/elhagyott/semmisejó/úgyismindegy hangulaton, mert a lapot egyben végigolvasva vagy depressziós leszek, vagy megfogadom, hogy soha többé nem veszem meg ezt a lapot...