Az új Budapest Galéria a Bálnában

Igen, bár szinte teljesen üres, megnyilt a Bálna, és benne a Budapest Galéria új kiállitóhelye. Ez jó, de hol volt a régi és mit csinált? A kérdés jó, de nem fogom megválaszolni, merthogy az épületnek, a Bálnának van egy kis történelme, ami mellett nehezen mehetünk el. Vagyis inkább mégis: politika ez, röpködő tizmilliárdokkal, inkább hagyjuk. Különben is, a megközelités rossz.
Ez az új hely ugyanis az első megnyilvánulása annak, hogy a kormányzatnak mégis van ráhatása az eseményekre. Emlékezhetünk, a Szépművészetit nem bővitették ki, a várból nem jött le a Galéria, új épületek sem épültek a Városligetben, az Mma mellett (de a Vigadó sem készült el) alig történt valami. Ebben a kontextusban ez a majdnem 1000 nm új kiállitótér nem semmi.
Márcsak azért sem, mert az épület nagyon hangulatosra sikerült, csupa üveg, a kilátás fennséges, az egész trendi és el tudom képzelni, hogy hamarosan a közgázosok kirobbanthatatlan törzshelye lesz (nekem azért nem esik útba a kettes villamos). Jó érzékkel máris nyilt egy kocsma, kilátással a Dunára. A galéria tere szinte teljesen egybefüggő, tényleg sok lehetőséget ad, a világitás is jó, ez után a tér után bárki megnyalhatja a tiz ujját, gondolatban szinte adja magát néhány életműkiállitás.
Van azért egy kis probléma. Ezután 1000 ft-os belépőt kell fizetni, ami azt sugallja, hogy itt most egy múzeumot, legalábbis valami hasonlót látunk, hiszen egy galériában sosem kell belépőt fizetni. Ezzel viszont átcsúszott az intézmény egy másik mezőnybe, ahol a Ludwig és a Műcsarnok tanyázik, de talán leginkább az Ernst Múzeum adja magát, mint a tér nagysága, mind a belépő tekintetében. Csakhogy ez nem az Ernst Múzeum, és egyelőre nagyon keveset lehet tudni a galéria további programjairól. Annyira keveset, hogy pl. még honlapja sincs az új helynek, ami elég ciki (még a régi helyszin jön fel a honlapon). Sőt, a bálna weblapján sem tudunk meg semmit a galériáról, semmi nyitvatartás vagy bármi. Mindenesetre most úgy tűnik, hogy a hely a régi galéria művészeit viszi tovább és ily módon semmi érdemlegesre nem kell számitanunk.
A nyitókiállitás nyilván nem lehetett más, mint egy bemutatkozás, egy nagy helló, mi aztán sokan vagyunk és jó művészetet csinálunk..Vagy súgjak Fekete György füzetéből? Szalonkiállitás kérem, mindenki megmutathatja mit tud. Ez a gyakorlatban természetesen azt jelenti, hogy a legkülönfélébb művészek a legkülönfélébb szintekről, műfajból és bármiféle rendezőelv nélkül egyszerűen bedobálják a dolgaikat a térbe, aztán hajrá.
Ez persze nem segiti a nézőt, aki először azt gondolja, hogy itt Rákóczy Gizella a legfontosabb, aki ránézésre Mauer Dóra tanitványnak tűnik, úgy 20 év körülinek, bár a szinátmeneteinek profi kidolgozása némi kételyt ébreszt. A neten kellett utánaolvasnom, ki ő, nyilván műveleletlen vagyok, de ilyen rövid kiállitáslistát is ritkán látni. De mégsem róla szól a tárlat, felfedezem a Mauer Dóra képet is, aztán persze sorolhatnám az ismert neveket, de utána meg jöhetnének a nem ismertek is, úgyhogy csak óvatosan. Sajnos ezúttal is elmaradhatatlan néhány elég gyenge mű, sóhajtozhatnánk, de Koronczi Endre sóhajtozásgyűjteményét látva inkább nem teszem. Ő ugyanis egy kedves videóba gyűjtötte alanyai sóhajtozásait, amit remekül felhasználhatnék a kiállitás jellemzésére. De nem. Összességében nem rossz tárlat ez. Igaz, rengeteg mindenki kimaradt, akinek be kellett volna kerülnie, ha amúgy kortárs művészetről beszélünk, de ez lassan már fel sem tűnik. A legnagyobb baj szerintem az, hogy megint és újra, senki sem magyarázza el, hogy mi történik az egyes művek mögött. Vagyis ahol nem érthető azonnal a koncepció, és a látványból sem következtethetünk, ott bizony elsikkad ez, csak állok, aztán inkább továbblépek. Ha viszont annyira profi vagyok, hogy szemre meg tudom különböztetni mondjuk a már emlitett Mauer Dóra korszakait, akkor viszont elkezd zavarni a felszinesség. Ott van 1 festmény tőle, de miért nincs ott 10? Miért nem mutatják meg a fejlődést vagy a mondanivaló kidolgozására lehetőséget adó további képeket? Igy most az történik, hogy látom az ő képét, mondjuk elgondolkodom a formáin és a szinein, aztán jön egy szobor, ami kizökkent. Aztán meg egy fotó valakitől. Aztán meg valami más.
De nem birom nem idézni az egyik installáció szövegét: "Mély mondanivalóba könnyű belefulladni." Na ez legalább érthető, mint Szabolcska Mihály.