2014. szeptember 14., vasárnap

Horváth Gábor a B55/Missionart galériában

Csupa negativum ez a kiállitás: a B55 mint galéria már tavaly bezárt, Horváth Gábor pedig 2008-ban halt meg, pedig még nem volt 40 éves. Hát akkor miről beszélünk? Elég fontos ő ahhoz, hogy újra elővegyük?
A Missionart galériát illeti a dicséret, amiért nem hagyja elveszni az életművet. Már korábban is láthattuk, hogy ők elsősorban Miskolcról hozzák elő a jobbnál jobb művészeket, és általában jól is választanak. Azt azért már most szögezzük le, hogy a festő halálával az ő felfuttatása szinte teljesen lehetetlenné vált, hiszen az életműve nem elég kiforrott, és egyszerűen hiányzik az a 30 év, amig még alkotott volna, és meggyőzte volna a hiveit, hogy jár neki a dicsőség. A galériában járva a dicséretet mindenképpen odaitéljük, első ránézésre ügyes művek lógnak a falakon, és magabiztos az anyaghasználat is. Csak második szemrevételezésre tűnik fel, hogy hiányos azért ez igy. Egyrészt hiányzik a főmű, ami mind méretében, mind témájában húzókép lehetne, másrészt nagyon sok a kis kép, apró kis ujjgyakorlatok, rendben vannak, hanem láttukra nem rohanok a pénztárhoz. A képek nagyon szerteágazók, szinekben és ötletekben is.
Ha ez a művész első kiállitása lenne, gratulálnék neki. Igy egy kicsit lefelé görbül a szám: micsoda tehetség maradt adós, immár örökre a képeivel...

Nincsenek megjegyzések: