Mindig lezúzok mindenkit, de most biztosan nem, mert egy adag fiatalságot kaptam a megnyitón, egy adag vagányságot, a többi meg úgyis üres lufi. Megmagyarázom. Igazi punkkoncert fogadott a megnyitón, ami nagyon jó ötlet volt, túl sokat hallgattam finom jazzt, és az nem illik ide. Sokan is voltunk, meg a zene is hangos volt és erőszakos, kezdett romkocsma hangulatom lenni. Hát még mikor megláttam a képeket! A szexualitás minden formája, rock n roll, bébi, minden jöhet, ami deviáns! Szép lányok is voltak, de semmi túlöltözés, szemre mindenki érettségi előtt kicsivel, lelkesen bólogattak a zenére. Öreget szerencsére csak a Surányi Mihályt láttam, a Nessim arcát, ő viszont mindenhol ott van, tehát elfér. Az egyetlen zavaró momentum a fehér fal volt, el tudtam volna képzelni lepukkantabbat. És a pogó sem indult be, ezen kivül más kritikám nincsen.
Beszéljek a képekről? Minek? Lánynak öltözött fiúk, fiúknak öltözött lányok, lepukkant punkok, meg szegény Barakonyi Szabolcs, aki akkurátusan még azt is kiirta, hogy giclée print. Azt hitte fotókiállitásra hoz képet? Ja a képek...Ha voltál már fiatal és voltál házibuliban, akkor nem kell meséljek. Egyszerűen tedd fel a fülest, rakd be a Sepultúrát, finomabb lelkűek korai Green Dayt, és kész. Sétálj körbe, táncolj, legyél végre őrült, szivd ki az élet velejét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése