Nagyon érdekes, hogy igy előkerültek hirtelen a tanárok, a Ludwigban Tolvaly Ernő, a Várfokban meg Szirtes János. Bevallom, eddig nem igazán voltam tisztában a művészetével, hiszen nem járok egyetemre már, és azért valljuk meg, ő sem épitett nemzetközi karriert. Itthon nyilván a tanárságából adódóan elismerték, de ez a műkereskedelem világában eddig nem volt elég - bár a Kisteremben is szerepelt tanár mostanában.
Olvasta valaki a hét nap a művészet világában cimű könyvet? Seven days in the art world, nem hiszem hogy megjelent magyarul. Csak azért emlitem, mert pl. Log Angelesből hoz példát arra, hogy egy művészeti szakos diák igencsak meg van dolgoztatva, már az órákon sem elég figyelnie, elő is kell adnia, és lényegében éjjel-nappal ebben a közegben mozog. Ehhez képest a képzőn a diákok ritkábban járnak be, sokuknak dolgozni kell a megélhetésért. De tulajdonképpen ez nem tartozik ide.
Ha mindentől függetlenül megnézzük a képeket, akkor egyértelműen az éjfél cimű a kiemelkedő. Szinte egyedüliként erős szinkontrasztot látunk, feszes kompoziciót, már-már monokrom hatást. A grafikai munka is kiváló. Aztán körbesétálunk, és elkezdjük ezeket a hatásokat keresni, és alig-alig találjuk meg más képeken. Nem mondom, a nagy kép látványos, a koromképek jók, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy tét nélküliek. Főleg a főképhez viszonyitva. Most feltétlenül igazságtalan vagyok, és az egész van annyira szubjektiv, hogy bizonyára tetszőleges két ember is mást mondana róluk. Bár a helyzet az, hogy Pécsre kéne menni, ott van ugyanis egy még nagyobb tárlata a művésznek, abból állna össze az a kép, amit most keresek. Mindenesetre mocorog bennem a látvány, még adok egy kis időt neki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése