Lássuk csak mik voltak a legérdekesebbek idén: Riegl Judit, Hantai Simon, az
mma elfoglalja a világot, Hamvas új könyve a művészetről, Szilágyi Sándor: neoavantgárd tendenciák..
könyve, Robert Capa szines fotói az Icp-ben, Kerekes Gábor halála, Havadtői
Sámuel a Makláry galériában, David Lachapelle Bécsben, aatoth franyo a
Várfokban, Duchamp Párizsban
Ezek voltak 2014 legfontosabb eseményei.
Persze komolytalanul, hiszen mit keres Duchamp és bárki más egy mondatban?
Capához sem érdemes viszonyitani, nekem valamiért mégis ezek a dolgok voltak
fontosak idén. Már mondom is miért.
1. Riegl Judit a Ludwigban
Bár a katalógust már megvettem korábban, és
Debrecenben és a Makláry-nál már lehetett látni néhány képet, azért a Ludwig
kiállitása azt jelzi, hogy végre helyén kezelik az életművet. Itt kell
megjegyezni, hogy várnak még Párizsos magyarok a sorukra, kezdve akár
Csernussal (jó, a Kogart házban, tudom, de
mégis), Beöthy-vel, Hargitaival és millió más emberrel lehetne folytatni
a sorozatot. Egy ilyen átfogó kiállitást korábban nem lehetett Riegl Judit
képeiből látni. Személyes kedvencem a robbantott sorozat, de még inkább az,
hogy nem félt kimenni Párizsba, és ott visszautasitani a szürrealizmust, és
helyette önálló stilust kialakitani. Ez leirva könnyűnek tűnik, de ezek könnyű
szavak. Abban a kontextusban úgy lehetett érvényesülni, ha valaki Braque
gondolatait vitte tovább, ehhez képest ő folyamatosan kisérletezett,
létrehozott nagyon rossz képeket is, de bejárta azt az utat ami őt érdekelte.
2. Hantai Simon a másik öntörvényű alak, a
Centre Pompidou tárlata révén vált igazán ismertté, de azért már korábban is
komoly sikerei voltak, pl. a Maeght alapitvány már a 70-es években lecsapott
egy képére, ahol Basquiat, Miro, Picasso társaságába került. Az aukciós
rekordokat most már sorra döntő festő szintén Párizsba ment, ott vált festővé,
de benne is dicsérendő, hogy ellenállt az anyagi világ csábitásainak. Sőt,
élete végén egyenesen megtiltotta, hogy a Pompidou-ban állitsák ki, és akaratát
5 évig be is tartották...
3. Az mma elfoglalja a világot. Mondjuk ki,
hogy nagyon gáz, ahogy az mma megpróbálja állami pénzzel, méghozzá nem is
kevéssel meg nem történtté tenni az elmúlt 25 évet. A művészeti szalon
intézményét visszahozó szervezet szánalmasan elvet mindent, ami művészi, kortárs
vagy európai, és ez azért probléma, mert nagyon nagy munka lesz ezt
visszacsinálni. A Műcsarnokot lenyúló, de azzal láthatóan valamit kezdeni nem
tudó, haveroknak nemzet művészei dijat osztogató gittegylet elveszi a levegőt a
kortárs és korszerű kezdeményezésektől, ráadásul azt sugallja, hogy a művészet
felülről jön, kritikát pedig nem fogalmazhat meg. Nem lehet eléggé
hangsúlyozni, hogy nagyon nagy károkat okoz a nemzetközi szinten nem aktiv,
bezárkózó szervezet.
4. Épp most olvastam egy Hajas Tibor interjúban,
hogy ő már felfedezte magának Hamvast, pedig a dátum 1981, és az életműkiadás
25. kötete idén jelent csak meg sok olyan irással, ami nem fog hozzáférhető
korábban. Hamvas feltétlenül érdekes, ha a keleti filozófiáról van szó, de azt
kell mondjam, a művészetről is megvan a mondanivalója, és ez egy értelmezhető,
gondolatokra épülő diskurzus, tehát feltétlenül ajánlható a megismerése. A
konkrét művészekről irt elemzései nem igazán lényegesek, de Hamvas mindig is
abban volt jó, hogy sok, látszólag nem összeillő gondolatot varrt össze, ez
pedig ma még fontosabb, amikor minden mindennel összefügg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése