egy hónap alatt elérte a 100.000 látogatót. Ez még akkor is szép eredmény, ha Párizs az Párizs, Picasso az Picasso, de azért álljunk meg egy pillanatra. Nálunk valahogy mindig kifogok olyan időszakokat múzeumokban, galériákban, amikor én vagyok egyedüli látogató. A Vasarely volt a csúcs számomra, ahol még nem is láttam látogatót, azért néhányszor jártam már arra. Vajon mennyi idő alatt fog összejönni ott a százezer? Ez persze populista kérdés, most a Szépművészeti Rembradt tárlatán azért elég sokan voltak, nekik még talán összejöhet ez a szám is fél év alatt..
Persze azért arra sem fenékig tejfel az élet, épp a minap olvastam egy feldühödött újságirótól egy cikket, miszerint ő nem fog kritikát közölni az újranyitásról, mert az új igazgató példátlan módon nem engedi be az újságirókat ingyen a kiállitásra. A régebben nálunk is működő intézmény a franciáknál teljesen szokványos, hiszen az intézménynek is jó, ha irnak róla, az a 10 euró meg nem vágja haza őket. Érdekes, hogy emiatt az eset miatt most a Picasso múzeumnak elég rossz a sajtója, hiába no, azért komplex a művészeti élet ott is. A látogatók viszont szavaznak - a belépőjegy megvételével. Nem, nem, ne próbáljuk meg az analógiát itthoni kiállitásokra is alkalmazni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése