2014. december 12., péntek

Rembradt és kora a Szépművészetiben

Szépen leszoktattak minket idén a kiállitáslátogatásról. Már az is sokatmondó, hogy a Szépművészetinek idén ez az első értékelhető tárlata. De hát tudjuk miért van ez ,lépjünk tovább. Nekem sem ez jutott eszembe, csak akkor lett feltűnő a dolog, amikor az egyébként elég nagy tömegben feltűnt, hogy minden második ember nem magyarul beszél. Turista magyarul, a 3200 ft-os jegyár mondjuk amúgy is sok ha ez valakit érdekel. Annyiért Párizsban a Pompidou központba engednek be. Egy igazi művészetbarátot ezzel persze nem lehet eltántoritani, de azért ennyi pénzért már lehet, hogy inkább egy Rembradt könyvet vennék. És hogy a populizmust gyorsan be is fejezzem, ha az a kérdés, hogy megéri-e a jegyárat a kiállitás, akkor a válasz nem.
Azért sokan vannak, akik nem várják el, hogy főműveket lássanak, nem ismerik feltétlenül a kor összes alkotóját, nekik nem fog feltűnni a dolog. Lépjünk egy kicsit a kulisszák mögé. Egy hasonló kiállitáshoz, mondjuk Bécsben a tervezett megnyitóhoz képest 4-5 évvel előbb kezdenek hozzá. A kurátor kidolgozza a koncepciót, végignézi a múltbeli kiállitásokat Londonból meg ezer más helyről, sőt beszél az ottani kurátorokkal, szerencsés esetben eleve van egy véleménye, amit meg szeretne mutatni, ami alapján el lehet kezdeni művekben gondolkodni. Fel kell venni a kapcsolatot a világ számos fontos múzeumával, ahonnan a kölcsönözni kivánt művek jöhetnek, ehhez persze kapcsolatban kell lenni velük, és adott esetben visszafelé is kölcsönözni. Egyik alkalommal én adom a Tiziano-imat, aztán később te adod a Rembradtokat. Ez igy működik. Sajnos pont ez az, ami nálunk nem igy megy. A Műértőben volt egy interjú a bécsi Albertina frissen 20 évre !! megválasztott igazgatójával, aki elmesélte, hogy abszolút fontos, hogy 20 évre előre tervezzenek, mert pár év alatt lehetetlen összeszervezni minden képet. Ehhez képest mi történik nálunk? Minden évben van egy új ötlet vagy elképzelés, ami lehetetlenné teszi a tervezést. Emlékszünk még az üvegkubusra a Hősök terén? A Szépművészeti tervezett majd lefújt bővitésére? A Várral való összeolvadásra, majd múzeumi negyedre, költözési tervekre... Hát ki adna kölcsön képet olyan intézménynek, ahol bejelentik, hogy 2 éven keresztül felújitanak, bővitenek, majd elmarad az egész?
Ez a hosszúra nyúlt bevezetés csak arra jó, hogy megmagyarázza, miért olyan képeket látunk amilyeneket. Félreértés ne essék: egyáltalán nem rossz a képanyag, a világitás pazar, a szövegek jók, érthetők, nincs semmi probléma, csak aki járt már a Rijksmúzeumban Amsterdamban, az tudja, milyen minőségű és mennyiségű kép van még abból a korból, amiből egy szeletet látunk. És persze az éjjeli őrjárat, ami a nevét az évszázadok alatt besötétedett képfelületről kapta. Meg a dr. Tulp, amit ha nem is kapunk meg, egy hasonló képet igen.
A Szépművészeti múzeum jelenleg egy illúzió, de ha hagyjuk magunkat elvarázsolni, kellemes 2-3 órát tölthetünk el a Rembradtokkal. Végülis mi is egy arany évszázadban élünk nemde?

Nincsenek megjegyzések: