Tót Endre az acb galériában

Megjelent az új Flash Art magazin, ez azért nem kis hir, tekintve a közel 1 éves szünetet.. Rieder Gábor maradt, a Műcsarnokból Szentendre lett, de ez legyen a legnagyobb bajunk..A legfontosabb, hogy az új lapszám szakmailag is értékelhető, ez pedig pontosan az, amiért aggódtunk az eltűnéssel kapcsolatban...És mi van Tót Endrével?
Pár éve valahogy kezd visszaszivárogni hozzánk is az eddig semmibe vett fluxushuszár. Aki még nem olvasta, annak az Örülök, ha.. könyvének azonnali olvasását vényre is felirom ha kell, egyrészt egy vicces mű, másrészt kiderül belőle, hogy ő egy pozitiv figura, amire nagy szükség van a sok depressziós művész mellett..
Azért más erényei is vannak. Például az ötlet, a nullák ciklikus áradása oly módon, hogy azzal egy önálló stilust teremtett..Nem semmi, és igazolja a tézist, miszerint a mű 90 %-ban gondolat, a többi lehet festék. Tót Endre már évtizedek óta nem fest, helyette kitalálta az "Örülök, ha" sort, vagyis Tót Endre olyan fotókat készit, amiken ő látható egy táblával, miszerint ő örül, ha tüntethet, örül, ha 0-kat irhat, mindennek örül, és ez a kontektustól függően sokszor vicces. Örülök ha nullákat irhatok, mondta egyszer, és a megnyitója estéjén 0-kat gépelt irógéppel. Művészeknek irt leveleiben az alanyt, állitmányt felcserélte nullákkal, igy a levél udvarias nullázásba ment át, persze ekkor még szocializmus volt nálunk, talán jobb is volt úgy.
Művei leginkább fricskák, amik jól mutatnak egy könyvben, de nem érzek ellenállhatatlan vágyat birtoklásra. Mindenesetre tavaly a Viennafair-en a Kisterem kivitt egy "Im fed up with painting" képet, vagyis a művésznek elege lett a festésből, gesztusnak nagyon jó kép, értjük is a tréfát, a falra mondjuk nem raknám ki. És ez a legnagyobb kérdés számomra ezúttal is, miután a budapesti art fair-en a Vintage galériánál láttuk a műveit: elsőrangú dolgok ezek, de természetüknél fogva nem egy szoba falán a helyük, hanem kiállitóteremben. Már csak azt nagyon nehéz megmagyarázni, hogy miért foglalkozik vele 3 galéria is most már, de fogjuk a nagy érdeklődésre, és akkor jó kedvünk lesz. Hiszen ezek jókedvű művek!