textilkedés és egyéb furmányságok

Hogy is van ez? Lássuk az alaptételt: a művészet ma egyre kevésbé jelenti az olajjal festett táblaképet, hiszen bárhová megyünk a világban, egyre több installációt, szobrot, nem is folytatom mennyiféle összevisszaságot neveznek ma művészetnek. Egy svájci fickó épitett egy kunyhót, aztán ugyanabból a kunyhóból egy csónakot, aztán lehajózott vele a tengerig, aztán újra kunyhót épitett belőle. Ez jól hangzik ugye? Tracey Emin (na honnan jutott eszembe?) a saját ágyát állitotta ki, mindenestül. A Pompidou-ban meg egy összetört autót láthatunk, többek között. Nem is olyan rég még a Műcsarnokban is egy közönséges szénkupacot kerülgettünk, igaz Bernand Venet neve elég volt ehhez az akcióhoz. Bukta Imre dolgai sem éppen az egyszerűség felé haladnak, de emlithetném Németh Hajnal összetört autója mellett felcsendülő áloperát is. Kétségtelen, hogy a vicces módon eddig meg sem emlitett fotográfia is éppoly fontos médium ma már, mint az olajfestmény. Senkinek nem jutna eszébe Annie Leibovitzot gyenge művésznek nevezni, pedig kétségkivül nem festett semmit. Csakhogy.
Ez idáig jól hangzik, viszont ha vetünk egy pillantást az eladásokra, és megjegyezzük, hogy a pénz nem értékmérője a művészetnek, akkor is fel fog tűnni, hogy valamiért még mindig Picasso és társai vezetnek, bár kétségtelen, hogy Damien Hirst gyémánt koponyájáért kapott pénzből kis túlzással országunk államadósságát ki lehetne fizetni. Jeff Koons is elég nagy feltűnést kavart a tavalyi Artbázelen, amikor pár millió dollárt, frankot vagy eurót (ilyen szinten már mindegy mit) kaszirozott, és nem mellesleg a Beyeler alapitvány főattrakciója is lett, mármint a múzeum vele reklámozta magát szerte a világban, pedig az ő figurái -amit installációnak vagy szobornak hivunk - nem is annyira vevőcsalogatóan szépek.
Jó, akkor most térjünk át a textilre. A mire? ..Textil... Hát ezen gondolkodni kell. Ki készitett ilyet? Ha kihagyjuk a feministákat New York-ból, ami provokáció volt, aztán Tracey Emint most már másodszor, akkor ki marad? No lám, nem is annyira vagyok művelt. Na jó, eszembe jut Havadtőy Sámuel kiállitása Falk Miksa utcában, azt mindenki furcsa szemmel méregette, noha jutott festék is bőven azokra a felületekre.
Mindezt csak azért mesélem el, mert ma egy textilművész megnyitóján jártam, és próbáltam eldönteni, hogy hozzá tudok-e értelmesen szólni a kiállitáshoz, végül úgy döntöttem, nem. Na igen, mindig van mit tanulni...