Kasza Gábor a Müsziben

Épp utolsó nap értem oda, ezért ajánlónak már nem jó ez az irás, de mindenképp irni akarok a kiállitásról. Sőt, duplán irni akarok, először az alkotóról, aztán a Müsziről, vagy forditva..
Kezdjük gyorsan a térrel: teljesen elképesztő, hogy pesten ilyen terek még léteznek, ez a régi Corvin áruházból megmaradt 3. emelet. Aki járt már a Corvintetőn, az pontosan tudja, mekkora hangulata van a helynek, aki még nem, az most azonnal menjen el. A Müszi egy új kulturális tér, majd elolvassátok a honlapon miket tud, ami szerintem fontos, az a hangulat, ami tényleg utánozhatatlan. Persze teljesen lepukkant, mint mondjuk a Tűzraktér volt, de ez benne a hitelesség. Igen, ilyenek vagyunk mi itt, bezáró galériákkal, soha el nem induló projektekkel, lakásgalériákkal...Aki könyvet is szeretne erről olvasni, ott a "Nem kacsák vagyunk egy tavon..." kiadvány, nagyon ajánlom. Szóval ott ez a tér, már a lépcső eleve, aztán fent a bárpult, a kis udvar a vicces tábláival, mit ne mondjak, lehetne egy Van Damme film diszlete is, vagy a Feláldozhatók 3 forgatási helyszine. És ebben az elképesztő térben egy termet kipucoltak, hogy nagyjából fel lehessen rakni képeket oda. És az igazi vicc az, hogy felrakhattak volna bármilyen szomszéd/haver/tesó szedett-vedett képeit, és ehelyett egy igazi nagyágyú került ide.
Merthogy Kasza Gábor megkockáztathatóan az egyik legfontosabb név manapság. A képein néha Kudász Gáboros hatások jelennek meg, néha Szabó Dezsős, néha egy kicsit szociós, ami lehet mondjuk az ózdi sorozatáról hires Benkő Imre, de én még Korniss Pétert is belelátom a gyerekek megrendezett jeleneteibe. Akkor tehát egy összevissza lenyúlt képi világot látunk? Nem, mindezek ellenére, bár kétségtelenül néha változó szinvonalon, de nagyon is erős és egyéni anyag ez. Nem mellesleg szinte az első olyan fotós szöveg a kortársak közül, ahol a szavak nagyon erősen megtámogatják a képi világot és felkészitenek arra, amit látni fogunk. A témafelvetés pazar, és az ötletek is zömmel hatásosak. A fény viszont egyszerűen zseniális. Úgy vannak bevilágitva a helyszinek, amik mellesleg sokszor igen nagyok, hogy nem ugrik azonnal a szemünkbe a melyik lámpát hova rakta kérdéskör. Nem, a képek egyszerűen szépen be vannak világitva anélkül, hogy nagyon kontrasztossá tennék a képet. Gratulálok.
Mivel a fotós szakma kicsi, néha találkozunk mondjuk a Fotóportán, ahova neki már úgymond eleve nem kellene mennie, úgy értem, már kinőtt belőle, mégis ott van, és ez az alázat nagyon jó. Szintén ne felejtsük el az aktivitását az FFS-ben, egy időben minden rendezvényen ott volt (és sajnos mostanában én nem vagyok eleget).
Most pedig egyetértésem jeléül, és mintegy elismerve, hogy nemigen tudok mit hozzátenni, bemásolom az új sorozatról irt két mondatát:
"A kiállítás címe a latin ábécé utolsó előtti betűje ősi jelkép – az elágazás, a válaszút szimbóluma. A megrendezett, ún. staged fotókon szereplő figurák egyfajta válaszút előtt állnak, a krízis, a válság döntő pillanatában, mely hasonló erejű, mint a színházból ismert katarzis, a megvilágosodás vagy a felismeréshez vezető “ráeszmélés” momentuma."