Könyvajánló: Dan Brown Inferno

Tudom, se nem művészeti album, se nem szakkönyv, ráadásul regényként természetesen fikció is. De mégis, az Angyalok és Démonok és a Da Vinci kód valahogy mégis egy nagyon jó próbálkozás volt arra, hogy a művészettörténetről érdekesen és könnyedén szóljon. Ezen az sem csorbit, hogy természetesen a professzor tárgyi tudása épp azokon a területeken aktiv, ahol kell, és persze nem egy Mondrian képet kell elemeznie vagy megszámlálnia a vonalait.
Az a legjobb, ha egyfajta Indiana Jones-nak vesszük a történetet, és egyszerűen belefeledkezünk a látványba, a cselekménybe, és nem kezdünk el azon gondolkodni, hogy mondjuk a Da Vinci kódban mi lett volna, ha nem találják meg a kulcsot a kép hátulján, vagy eleve leülnek egy picit a rejtvénydobozzal, és elgondolkodnak 5 betűs szavakon...De persze pont az a lényeg, hogy valaki üldözze őket, legyen egy kicsit reménytelen a helyzet, de éppen mindig menjen tovább a történet.
Én benne vagyok a játékban, és nem az az első dolgom, hogy leleplezzem az irót, amikor nyilvánvalóan értelmetlenségeket beszél, de azért ez az új könyv próbára teszi a türelmemet.
Firenzében kezdjük a történetet, egy pici ampullával, ami mellesleg alig jut szerephez a történet során. Természetesen ezúttal is menekülni kell és művészeti kódokat megfejteni, ezúttal az Isteni szinjátékból. Eközben szintén természetesen csupa olyan látványosságot kell érinteni, ami az útikönyvek első lapjain szerepel, véletlenül sem kevésbé ismert vagy netán a köz számára ismeretlen templomokat, amikből mellesleg jópár akadna arrafelé. Az is zavaró, hogy sokszor logikai bukfenceken és teljesen hihetetlen jelenetek során jutunk tovább (mondjuk amikor egy teljes kommandós osztagot megtéveszt egy csaj egy zakóval, hát nem tudom...), és aztán újra és újra, csak azért, hogy fenntartsa azt, hogy itt most nagy veszély van. A professzor persze ennek ellenére leáll művészettörténetet mesélni...
Sajnos a történet hiteltelensége (komplett rendőrőrsök és kommandósok próbálják elfogni hősünket aki persze átsiklik mindenhol) és a művészettörténeti utalások abszolút zavara (mondjuk a Palazzo Vecchio-ban) nem segit a könyvön, ami igy egy felületes Romana füzetet idéz. És ennek ellenére mégis szeretném, ha többet foglalkoznánk művészettörténeti rejtélyekkel - van belőlük éppen elég..Tényleg, nincs kedve valakinek megirni?