Válogatás Howard Greenberg gyűjteményéből a Mai Manóban (frissitve)

Előre kell bocsátanom, hogy nem lesztek okosabbak ha arra vártok, hogy megmondjam, el kell-e menni erre a kiállitásra. Biztos ami biztos, jobb ha elmentek, már csak azért is, mert van olyan szemszög, amiből ez a tárlat igencsak megéri a figyelmet. Abszurd módon azonban a legkevésbé sem a képek miatt mondom ezt. Nem, a képek természetesen szépen nagyitottak, restaurálásra sem szorulnak, nem is szakadtak, mindössze nem szépek. Mármint nem különlegesebbek, részletgazdagabbak, kontrasztosabbak vagy általános esztétikai értelemben véve szebbek, mintha ugyanezeket a képeket egy könyvben látnánk (sőt már láttuk is garantáltan ezeket a képeket).
Ez van. Viszont a képaláirásokért nagyon megéri elmenni. Kár, hogy nem minden kép alá került, pedig ezek a szövegek izgalmasak, hosszúak, és betekintést mutatnak a fotóséletbe. Mivel a legtöbb kép valóban ismerős lehet innen-onnan, ezek a szövegek azért is üditőek, mert a kép készitéséhez visznek közelebb.
Számomra hihetetlenül furcsa, hogy az összes kép a ház olcsó fakereteiben mutatkozik. Bár teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a képek egyébként sötétitett kamrában, por és nedvességtől védve, állandó páratartalomban laknak, ezért nincs is keretük, valahogy ezek a keretek nem segitik elő azt az érzést, hogy itt most egy kivételes, amúgy nem látható gyűjteménybe nyerünk betekintést.
A kiválasztott képekkel is vannak problémáim. Ott van pl. a milicista halála, ezerszer látott kép, ezúttal egészen nagyban. A felirat nem mondja meg, hogy mikori a nagyitás, én meg nem tudom kitalálni - a kép méretéből és a tökéletes állapotból arra következtetek, hogy nem vintage nagyitás, nem a kép készitése után kicsivel keletkezett. Ez persze nem biztos. De mivel Capa nem művész hanem fotóriporter volt, aki a lapnak adta el a képet, ezért nehezen hihető, hogy az újság készitett a gyűjtő kedvéért egy nagyitást. Persze ez egyáltalán nem lényeges pont, csak annyit akarok vele mondani, hogy ha korabeli, akkor ezt jelezni kellene, s akkor rögtön két fegyveres őrt is melléállitani, az értéke ugyanis több millió lehet, dollárban vagy bármilyen pénzben. Ha viszont Cornell Capa és az Icp nagyitása, mondjuk a 80-as évekből, akkor már közel sem ér annyit, viszont akkor kb. annyi értelme van kiállitani, mintha én csinálnék egy nagyitást most.
A válogatás persze erősen szubjektiv, nyilván nem láttam az eredeti, teljes gyűjteményt, számomra egyfajta keverék: nagyot is akar mondani (nekem van egy Dianne Arbus-om), meg közben azért szép képeket is akar láttatni.
Összességében a tárlat megnézése mégis hozott pár kellemes percet, csak koncentráljunk a képaláirásokra, a szövegre, egy fotókiállitáson.