Az a jó a művészetben, hogy ha az ember elutazik mondjuk Bécsbe, akkor nem kell mindjárt Matisse-t néznie az Albertinában vagy Lucien Freud-ot, hanem meg lehet próbálkozni új emberek felfedezésével is. Bár kétségtelen, hogy Párizsban vagy New York-ban ez az időtöltés még egyszerűbb, de azért most nem akartam repülőre ülni. Ha pedig újdonság, nem fősodor, akkor irány az Anzenberger galéria. Az utóbbi években feltűnően jó és következetes programmal rukkoltak ki, többek között továbbképzéseket is tartanak, a könyvesboltjuk pedig egyfajta mekkája az újdonságra éhes utazónak. Elsőre kiszúrtam két német fickó Párizsról készitett albumát, de aztán ezt a témát közhelyesnek itéltem. Dayanita egy afrikai hely irattárát találta meg mint legérdekesebb helyet a bolygón. Furcsa választás nemigaz?
Az viszont valóban elképesztő, ami ott történik. Bizonyára máshol is vannak trehány hivatalnokok, ferdén álló dossziék, de az a fajta rendezés, ami egy irattárnak megfelelő mennyiségű papirt mutat, igazán mókásan néz ki, ha láthatóan ötletszerűen mutatkozik meg. Egy-egy képen feltűnnek a papirtologatók is, akik az őskáosz állapotába jutatták a helyet, és mit ne mondjak, pontosan ezt néztem ki belőlük...De ez mellékszál. El tudom képzelni azt a tájékozott gyereket, aki a szülei felszólitására, hogy rakjon rendet, felmutatja ezt az albumot és mentesül a feladat alól..Az is érdekes, hogy van egyfajta esztétikája a rengeteg papirnak. Van ami polcokon van, van ami zacskóban, vagy csak szétszórva, a legkülönfélébb bútorokkal körülvéve, láthatóan minden rendezési és biztonsági szabályt megszegve.
Az már érdekesebb kérdés, hogy a dokumentáción kivül van-e egyéb mondanivalója a képeknek. Talán nincs, de talán ebben az esetben ez nem is fontos. Elvégre ki gondolta volna, hogy a valóság ennyire érdekes?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése