Kriziskiállitás a bécsi Mumokban

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden kiállitásnak jónak kell lennie a szó esztétikai értelmében. Mondjuk ha egy afrikai éhezésről, vagy mittudomén, a válságról készitünk kiállitást, akkor nem kell összezsúfolni minden képet, amit találunk, hiszen a fehér fal mindennél jobban mutatja a válságot. Más kérdés, hogy én, mint látogató kiváncsi vagyok-e a fehér falakra. Egyszer-egyszer el lehet sütni ezt, de sokszor nem igazán. A bécsi modern művészet múzeumában, a múzeumközpont kellős közepén azzal kellett szembesüljek, hogy a kurátor vagy maga is válságban van, vagy nem igazán volt elképzelése arról, mit is akar csinálni a múzeum nagy tereivel. Rettentő sok fehér felületet látunk, és persze a kiállitás 4 emeletének összterülete is borzasztó nagy, szóval még a sok mű sem keltette volna a zsúfoltság érzetét, de ez a szellős elrendezés végképp leküzdendő sétává zülleszti a tárlatot. Annál is inkább, mert legtöbbször egyáltalán nem értem, hogy mi köze a kiállitott műnek a válsághoz. Maria Eichhorn klimaszobája azt demonstrálja, hogy mennyire nem foglalkozunk a levegő minőségével, ugyanakkor az asztalra tett pohár vizzel nem gondolnám, hogy nagyon mélyére ment a problémának. Szintén furcsa, hogy egyetlen festményt sem látunk, a válság talán elsöpri ezt a médiumot? Aligha, legalábbis a csodás vékony képernyős lcd tévék nem hiszem, hogy nagyon olcsók lennének.
A számomra egyetlen igazán emlékezetes mű Terry Atkison lécei és apró üzenetek vetitése, ennél éreztem azt, hogy végre valaki gondolkodott is. Terry a kivetitőn mutatott szövegeivel szépen végigveszi a válság hatását a mecenatúrára, és megállapitja, hogy a vállalatok immár egyre nagyobb jelentőséggel birnak a művészetfinanszirozásban, ami persze azt is jelenti, hogy a nekik kiszolgáltatott művész biztosan nem fog róluk rosszat mondani. Na erről a problematikáról lehet beszélni. Miért is várjuk a cégektől, hogy támogassák a művészetet? Mert az állam kivonult? Akkor korábban az állam felé volt a függőség? Kinek is kellene támogatnia a művészeket, ha egyáltalán? És kell-e támogatni a rossz művészeket? És a jókat?
Tény, hogy rettenetesen átalakult a közelmúltban a művészet finanszirozása, nem csak náluk vagy nálunk. Ebben a tekintetben valóban válság van, és nem is várom a gyors megváltást.