A múltkor egy
beszélgetés kapcsán régebbi kiállitásokat kezdtünk el emlegetni, majd hamar
vakvágányra futottunk, mert nehéz olyan kiállitást találni, melyre mindkét
beszélgető fél elment. Vegyük például a Nyolcak esetét. Nem is olyan régen
Pécsett és Pesten is volt kiállitás, de ha valaki arról lemaradt, akkor
hirtelenjében nem tudok se múzeumról, se tárlatról ahol bepótolhatná azt. De
ugyanúgy velem is előfordul, hogy mivel még tulajdonképpen fiatal vagyok, a
nagy öregek meg elkezdik mondjuk a „nagy” 1993-as Műcsarnoki kiállitást
emlegetni, akkor nekem nem sok kapcsolódási pontom van.
Ugyanez működik
térben is. Mondjuk ha láttam a new york-i Momában, mittudomén, mondjuk a Marina
Abramovics kiállitást, bár az pont nem jó példa, legyen akkor a Pollock vagy Warhol
vagy Rothko, vagy bármi más, szóval láttam ezek közül párat, és mondjuk
megemlitem egy beszélgetésben, akkor a következő történik: 1. bunkónak és
sznobnak tartanak, mert ők nem voltak ott 2. mellesleg én is egy évben egyszer
jutottam el oda, tehát nem az történik, hogy odamentem az x kiállitásra, hanem
hogy akkor mentem oda és épp mi volt akkor 3. szinte biztos, hogy a másik fél
azt a kiállitást nem látta, mert miért látta volna, még Bécsbe se jutunk
annyiszor amennyiszer kéne, satöbbi. Szerencsés esetben el tudom hozni a
katalógust, és akkor nagyjából kiderül, hogy mire gondoltam, de mondjuk a
párizsi Dali kiállitásról nem, mert ott nagyon fontos volt a művek
installációja és mérete is..Viszont. Ha ezeket figyelembe veszem, akkor sokszor
beszélgetni sem tudunk, mert mondjuk Simon Hantairól beszélgetni a Centre
Pompidou kiállitása nélkülk...
Tanulságok: 1. a
művészet egy sznob móka és kész. 2. Sajna ebben a műfajban nem lehet 5 perc
alatt felszivni a háttértudást, sőt néha még 10 perc alatt sem... 3. Utazni kell. És ezt pont egy
művészeti blognak kell elmondania...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése